éppen most láttam a slumdog millionaire-t: állat volt! engem teljesen a székhez szögezett, durván élénk volt, mozgalmas, és amennyire én ezt meg tudom ítélni, nagyon jól felépítve-megszerkesztve az egész! szóval mindenkinek csak ajánlani tudom. bónusz: annyira életigenlő az egész film, hogy az már felér egy lórúgással depresszió ellen :P

egy kis (remélhetőleg) non-spoiler vigyázat, súlyos spoiler (azt mondják, tisztelgés bollywood előtt):

ez itt az aktuális nagy kedvenc. szép a masnija. meg a végén azok a füstben ugráló meleg táncosok :)

mostanában ezt hallgatom sokat:

pedig eddig nem is szerettem annyira a népzenét. a kispált pedig kifejezetten utáltam. lehet, hogy ilyen későn érő típus vagyok, és húszonéveim végére jutok oda, ahová minden osztálytársam 16 évesen? B)

hát, a reggeli úszós vállalkozásom elég rosszul sikerült. in concreto fel sem keltem. háromnegyed 6-kor hiába csipogott a telefon, rutinus szundisként már felébredés nélkül képes vagyok kinyomni :)

aztán meg iszonyú lelkifurdalásom lett, úgyhogy munkába menetel előtt az előző este bekészített úszáscuccot lecseréltem a futós cuccomra, este pedig letoltam egy szigetkört. valami miatt viszont a futás is isszonyú szarul ment, és úgy kivoltam utána, mint a kutya. szar. és még csak deltám sem nő tőle.

kemény elhatározásra jutottam.
holnap (vagyis most már ma) reggel nem lesz kecmec, korán kelek, és elmegyek úszni. muhhaha! és ez nem vicc! nem lesz semmi jajveszékelés, hogy "jaj, csak még öt percet hadd!" meg "már ébren vagyok!". nem, most mindjárt le is fekszem, reggel pedig ezúttal elmarad a szokásos "Fünfminutenweltmeisterschaft" :)
most sikerülnie kell! 

na, ma délután sportos voltam, most viszont fájok és nyögdécselek. olyan szép idő volt, hogy fél délelőtt azon tanakodtam, hogy futni menjek-e vagy biciklizni. mindkettő jó lett volna, de az nálam teljesen kizárt, hogy egymás után mindkettőt csináljam - nem vagyok én ironman! még ;)

szóval végül a bicikli mellett döntöttem. menetközben meg meg is jött az étvágyam, úgyhogy eltekertem egééészen Szentendréig, meg vissza, ami kábé 40 kiló, most viszont kicsit nemjó.

amúgy mért van az, hogy mindig a legrosszabb helyen - lépcső alján, kanyarban, satöbbi - állnak meg az emberek, ha valamit sürgősen meg kell osztaniuk egymással, és sohasem 10 méterrel arrébb??

meg az is mért van, hogy a biciklis szervizekben mind nagyon helyes srácok bütykölnek? :P
ez ilyen speciális ügyfélcsalogató fogás?

szia, aki véletlenül idetévedtél, épp az első, döcögős blogíró kísérletemnek vagy a tanúja. a hosszú bemutatkozást most elsunnyogom, mert lusta disznó vagyok, de bízom abban, hogy majd menetközben valamennyire úgyis kiderül, hogy kiféle-miféle vagyok.

most épp radikális változások következnek az életemben - ennek a blognak az indítása is ilyen "változás".
vettem egy biciklit, az elsőt. így közelebb a harminchoz, mint a húszhoz, határozottan büzske vagyok rá, hogy bevállaltam :) már tapasztalom is a mindenféle kényelmetlenséget, amely ebből a fura szituból adódik: a mozgáskoordináció már nem a régi, vagyis hogy pontosan olyan (rossz), meg már nem is lehet annyira fejleszteni. szóval azt a bénázást, amit a nyeregben ülve szoktam bemutatni, szerintem sokan nézik kikerekedett szemekkel. például ahogy a bicikliúton haladva a legkisebb zavaró tényezőre (értsd: szembejövő másik biciklista) növekvő stresszel, majd rajtaütésszerű borulással reagálok :)

meg még beszereztem egy másik fetischobjektet is - egy ilyen kantáros, "keresztben átvetős", faron fityegő táskát, amolyan pasi retikült. már évek óta vágytam egy ilyenre, mert hogy ez már milyen dögi! és amúgy tényleg, mióta ezzel járok, sokkal trendibbnek érzem magam. brr, gáz, asszem jó úton haladok, hogy konzumidiótává váljak ;)